OFF

Aki véletlenül nem érti a címet: valami olyasmi következik, ami nem mediáció, nincs köze közvetlenül ezekhez a témákhoz, mégis fontosnak érzem leírni, megosztani, hogy tudjatok róla, figyeljetek rá.

A múlt héten valaki felhívta a figyelmemet egy honlapra, azt mondta, mindenképp nézzem meg. Egyrészt örülök, hogy megtette, másrészt nem aludtam 2 napig, annyira felzaklatott.

Nem fogom megadni a honlap címét, viszont megmutatom egy darabkáját:

A kép teljes névvel szerepel. És honnan származik? Természetesen egy Facebook-profilról szedte le a nem túl jó szándékú valaki, aki az említett honlapot üzemelteti. A diáklány nem védte le az adatait (kb. 3 perc megtenni!), így bárki bármit lementhet onnan, és felhasználhat később. Ami a legborzasztóbb az egészben, az a 34 komment. A honlapot hozzáértő ember tartja fenn, korosztály szerint lehet keresni benne. 

Amint szembesültem vele, azonnal bejelentést tettem az internethotline.hu oldalon. Megjött a válasz, íme:

"Bejelentésével kapcsolatban tájékoztatom, hogy az Internet Hotline már több alkalommal büntetőeljárás indítását kezdeményezte a rendőrségnél az oldalon található jogsértő tartalmak miatt, illetve számos esetben sikeresen érte el olyan, az érintettek hozzájárulása nélkül az oldalra feltett képek törlését, amelyeket nem az oldal tárhelyszolgáltatója tárolt, illetve tájékoztatta a sértetteket jogorvoslati lehetőségeikről. Mindezekre tekintettel remélhető, hogy az oldal üzemeltetői a jogsértő tartalmak közlésével hamarosan felhagynak."

Aki saját maga is szeretne bejelentést tenni, írjon az e-mail címemre, és elküldöm neki az oldal címét. Minél többen, annál jobb.

Még valami: abban is szívesen segítek, hogy hogy lehet a Facebook-profilt titkosítani. Akinek gyerekei vannak, annak még inkább kötelező!

Titkok és határok

A mediációs ülés első lépései közé tartozik a titoktartási papír aláírása. A mediátor ezzel vállalja, hogy semmit nem ad tovább senkinek, ami az ülés alatt elhangzik, az ott is marad. Látatlanban teszi ezt, mivel fogalma sincs arról, hogy mi minden fog elhangozni.

A képzés során sokat beszéltünk erről, elsősorban a gyermekvédelem szemszögéből. Munkám során is kötelez a titoktartás - egy bizonyos határig. A jelentési kötelezettség előrébb való, hiszen csak akkor tudok segíteni egy bántalmazott gyereknek, ha jelzem az abúzust. Ezt minden esetben el is mondom a fiataloknak. A mediáció más, hiszen ott teljesen eltérő okból és célból vagyok jelen.

Példa: válási mediáció, indulatok, frusztráció, harag. 2 gyerek, az egyikkel sok a probléma. Az ülés során kiderül, hogy a szülők eltérő nevelési stratégiát alkalmaznak, apuka néha a tehetetlenségét agresszióval vezeti le, elsősorban a problémás gyerek kárára. Vállaltam a titoktartást, tehát nem tehetem meg, hogy az ülés után szaladok a Gyermekjóléti Szolgálathoz. Nem javasolhatok, nem mondhatom apukának, hogy kérjen pszichológusi segítséget, nem is ítélkezhetek, nem mondhatom, hogy hékás, ilyet nem csinálunk, milyen dolog ez! Egyetlen dolgot tehetek mediátorként: tárgyilagosan tájékoztathatom apukát, hogy ez a mai gyermekvédelmi törvény szerint nem elfogadható, ilyen és ilyen következményei lehetnek. Nagyon óvatosan szabad csak ezt alkalmazni, hogy tényleg csupán a tájékoztatás legyen a célja a mondatnak, és nem az ítélkezés.

Tisztában kell lennie a mediátornak a saját határaival, kellő önismeret hiányában bele sem szabad vágni. Tudnom kell, hogy hol van az a pont, amikor felállok, és azt mondom, hogy ennyi volt, berekesztem az ülést, ilyen körülmények között nem tudom folytatni a mediációt. Ilyen pont nálam a pedofília, és a megsemmisítő agresszió. Nem tudom elfogadni, ha valaki módszeresen és kíméletlenül teszi tönkre a gyerekét, azzal a céllal, hogy fájdalmat okozzon, hogy megsemmisítse őt.

A titoktartás viszont akkor is érvényben marad, akkor is be kell tartani, ha nem vezettem végig az ülést. Nem volt még ilyenre példa, és remélem, hogy nem is lesz. Tudnom kell viszont, hogy mikor érek el a saját határaimhoz, és mi akkor a teendő.

Első

A mai napon létrehozott blog célja az, hogy ismereteket közöljön az érdeklődőkkel a mediációról. Ezért be fogom mutatni a mediációs folyamatot, azt, hogy miért tartom jól használható módszernek, de leírom majd azt is, mi szükséges ahhoz, hogy sikeres lehessen. Néhány általánosnak tartható esetet is be fogok mutatni (a résztvevő felek és a konkrét probléma természetesen nem lesz azonosítható) azzal a céllal, hogy könnyebb legyen eldönteni, érdemes-e mediátor segítségét kérni egy-egy konkrét probléma megoldásához. Lesz szó a mediálható és a nem mediálható esetekről, de néhány bejegyzés erejéig pszichológiai kérdésekkel is foglalkozom majd.