Keresek, olvasok, kutatok, gondolkodom, beszélgetek az öngyilkosságról. Ha valami felmerül bennem, ami szerintem fontos, amivel foglalkozni kellene, akkor nem nyugszom addig, amíg szinte mindent meg nem tudok a témáról. Szívom magamba a tényeket, elbeszéléseket, történeteket, mint egy szivacs. És meg is marad bennem, nem felejtek, jó a memóriám.
Így vagyok most a kamaszkori öngyilkossággal. Kezdetben csak tudományos könyveket találtam, sok-sok statisztikát, hipotézist, eredményt, összegzést elolvastam, és sok mindent megértettem. A kamaszok többnyire nem hirtelen felindulásból követnek el öngyilkosságot, hanem egy hosszabb tervezgetés előzi meg a döntést. Általában szólnak erről a barátaiknak, ritkán még a családjuknak is, de kevesen veszik őket komolyan, mert van egy olyan hiedelem, miszerint aki beszél róla, az nem teszi meg. Sok esetben ezen csúszik el a dolog, a fiatal ezért nem kap időben segítséget. Nem a halálvágy a motiváció többnyire, sokkal inkább a változás utáni vágy. Az életükön szeretnének változtatni, de erre nincsenek eszközeik.
Folytatás itt.
