Már megint ti voltatok?

Az eset a következő: egy iskolai rendezvényt követően három fiú a dühét és a frusztrációját úgy vezette le, hogy kiabált, és az útjukba kerülő tárgyakat, köztük egy padot is felrúgott. Az esetnek több szemtanúja volt. A fiúknak nem ez volt az első problémás cselekedetük az iskolában, ha valami történt, az elsők közt váltak gyanússá. 

Mindhárman megkapták a soron következő fegyelmi fokozatukat, az egyiküknek el kell hagynia az iskolát.

Hogy lehetett volna konstruktív, pozitív kimenetele az esetnek?

Első körben azt kell felkutatni, hogy kik azok, akiket közvetlenül érint az eset. Természetesen a három diák, plusz a szüleik is, esetleg a barátaik az iskolából. Az igazgató, a helyettes, és azok a tanárok, akik még ott voltak a rendezvényen, és akik ellen tulajdonképpen a fiúk dühe irányult. Azok a tanárok is érintettek, akik bíztak a fiúkban, és akiknek csalódást okoztak. Az már most látható, hogy sok emberről van szó. Ilyen esetben nem a "szokványos" mediációs eljárást alkalmazzuk, hanem ún. jóvátételi konferenciát rendezünk. A felkészülés is másképp zajlik: a facilitátor külön-külön beszél minden egyes érintett féllel, és mindenkit megkér, hogy mondja el, mi történt. Első körben az elkövetőkkel, jelen esetben a három fiúval veszi fel a kapcsolatot. Nagyon fontos, hogy a Mi történt? kérdésre őszinte válasz érkezzen, mert jóvátételi konferenciát csak abban az esetben lehet szervezni, ha az elkövetők vállalják a felelősséget a tettükért, vagyis elismerik, hogy ők voltak azok, akik felrúgták a padot. A sértettek is elmondhatják a facilitátornak, hogy mi történt, kiegészítve azzal, hogy mindez milyen hatással volt rájuk nézve. Minden fél megnevezhet valakit, aki az ő pártfogójaként lehet jelen a megbeszélésen. Fontos, hogy az elkövetők ne érezzék sarokba szorítva magukat.

A négyszemközti beszélgetés során kialakul a bizalom az érintett felek és a facilitátor között, aki mindenkinek elmondja a saját szerepét a konferencián: pártatlan, titoktartó, nem hoz döntést, ő csupán koordinálja a beszélgetést. A jóvátételi konferencia kezdetére mindenki ismeri őt, elfogadja a szerepét, és megadja a vezetéshez szükséges felhatalmazást, hiszen a részvétel önkéntes, a szereplők csak akkor vállalják, ha teljes mértékben megbíznak a vezetőben. 

A konferencia:

A konferencia helyszínén a székeket egy nagy körben rendezik el. A sértettek és azok támogatói a facilitátor balján foglalnak helyet, az elkövetők és családjuk pedig tőle jobbra ülnek. A facilitátor emlékezteti a résztvevőket arra, hogy önkéntesen vesznek részt a konferencián, és bármikor szabadon távozhatnak. Azt, hogy ki az, aki elsőként mondja el a saját szemszögéből, hogy mi történt, a facilitátor dönti el. Általában az elkövetők közül azt a személyt választja, akinél a személyes beszélgetés során a leginkább tapasztalta a megbánást, és a jóvátétel iránti igényt. 

Egymás után elmondja mindenki a saját verzióját arról, hogy mi történt, majd a sértettek elmondják azt is, hogy mindez hogy érintette őket. A szülők általában megfogalmazzák a csalódottságukat és a tehetetlenségüket, a tanárok elmondják, hogy mennyi mindent megpróbáltak, és ismét megtörtént, a barátok szintén hasonló érzésekről számolnak be. Az elkövetők ekkor szembesülnek azzal, hogy egy látszólag semmiségnek tűnő tett (csak egyszer belerúgtam a padba, mert mérges voltam), milyen sok emberre volt hatással, és milyen mélyen bántja őket azóta is. 

Ekkor jön el az őszinte bocsánatkérés ideje, és egyben valamilyen engesztelő jóvátétel felajánlása. Ez lehet egy egyhetes nyári munka az iskolában (rombolás után általában valamilyen felújítási munka), illetve bármilyen alkotó tevékenység, amivel a köz javát szolgálják. Az elkövetők számára nagyon nehéz ennyi ember előtt őszintén felelősséget vállalni, főleg, ha diákokról van szó, mivel ők még csak tanulják azt, hogy a tetteiknek milyen következményei vannak. A konferencia ereje abban rejlik, hogy egy biztonságos, ítéletmentes térben néznek szembe ezekkel a következményekkel, így nekik sem a védekezést, az elhatárolódást kell választaniuk (mint egy iskolai fegyelmi tárgyalás során), hanem őszintén kimondhatják: bocsánatot kérek. És miután ők azok, akik felajánlják a jóvátételt, amit a sértettek el is fogadnak, így valóban mindenki képes új lappal indulni, és lezárni magában a történteket.

A konferencia zárásaként - miután írásba foglalták a felajánlást -, a facilitátor mindenkit meginvitál egy kis eszegetésre. Ekkor már kötetlenül, felszabadultan tudnak a felek egymással társalogni, elindulhat újra az őszinte kommunikáció. 

A tapasztalat azt mutatja, hogy a jóvátételi felajánlást az elkövetők maradéktalanul betartják, és utána többet nem rongálnak meg semmit, sőt, ők azok, akik visszatartják társaikat a hasonló tettektől. 

Sok időt és energiát igényel a felkészülés és a lebonyolítás, de mindenképp megéri, főleg, ha a másik alternatíva egy fegyelmi tárgyalás.