A szociológus, a pszichológus és a gyermekvédő/mediátor

A történet akkor kezdődött, amikor egy szép májusi (áprilisi?) estén hazafelé mentem. Szokásomhoz híven a Kossuth rádiót hallgattam. A téma az emberkereskedelem és a prostitúció volt, ami az én életemtől a lehető legtávolabb van, mégis nagy érdeklődéssel figyeltem. Ami megragadott az az volt, ahogy egy baptista hölgy beszélt az érintettekről, arról, hogy milyen események, kényszerek vezethetnek oda, hogy egy fiatal lány az út szélén találja magát itthon, vagy épp külföldön. Gimnáziumokban dolgozom, és tudom, hogy nem az oda járó lányok a legveszélyeztetettebbek, mégis azonnal eldöntöttem, hogy foglalkozni szeretnék a témával. Így kezdődött. 

A társaim, akik elképesztő energiával és rengeteg munkával segítenek nekem: pszichológus kolléganőm évek óta foglalkozik szexuális erőszak áldozatainak segítésével, és ezzel együtt a prevencióval is. Szociológus partnerünk pedig küzd azért, hogy sikerüljön végre felszámolni az előítéleteket, hogy senki ne gondolja, hogy a nők önként teszik ki magukat a prostitúcióval járó bántalmaknak, hogy legyen itthon végre olyan biztonságos hely, ahova bemehetnek azok a nők, akik új életet szeretnének kezdeni. Társaim a saját idejükből, anyagi ellenszolgáltatás nélkül segítenek nekem.

A közös munka: foglalkozásokat tartunk a diákoknak arról, hogy mi jellemez egy olyan kapcsolatot, amely nem a tiszteletre és megbecsülésre épül, milyen egy bántalmazó kapcsolat dinamikája, mit tegyenek, kihez forduljanak, ha az ismerőseik között hasonlót tapasztalnak. Következő alkalommal beszélünk a szexuális erőszakról, hogy hogy segíthetnek az áldozatoknak, milyen lépéseket szükséges megtenniük. Mit tehetnek, ha veszélyeztetett helyzetbe kerülnek. És ezt követi még egy alkalom, amikor arról beszélünk, hogy mit jelent az emberkereskedelem, hogy működnek az elkövetők a gyakorlatban, mire figyeljenek, ha külföldi munkát szeretnének vállalni. 
Beszélgetünk, feladatokat adunk, eközben gondolkodásra, reflexióra biztatjuk őket. Lehet kérdezni, hozzászólni, de ki is lehet menni az óráról. Ki lehet mondani, hogy nem minden párkapcsolat jó, hogy mindig lehet nemet mondani, hogy mindenkinek jár a tisztelet. És lehet beszélni arról is, hogy vannak, akik kihasználják a gyerekeket, hogy az erőszakért minden esetben az elkövető felel, csak és egyedül ő. Az áldozat semmilyen mértékben nem vonható felelősségre, akkor sem, ha rövid szoknyát vett fel, akkor sem, ha egyedül ment haza, de még akkor sem, ha esetleg csókolózni még szeretett volna, de többet már nem.

A terv: a jövőben szeretnénk felnőtteknek is hasonló témájú foglalkozásokat tartani. Elsősorban pedagógusoknak, de nem kizárólag. Fontos, hogy felismerjék a tanítványaikon (már az óvodában is), ha bántalmazó családban élnek, hogy ne ijedjenek meg, ne érezzék úgy, hogy nem szólhatnak bele. Eszközöket szeretnénk a kezükbe adni, hogy cselekedni tudjanak, ha szükséges. Hogy szembe merjenek menni azzal a felfogással, hogy ami egy családon belül történik, az magánügy.