Egyszerűnek hangzó kijelentés, és természetes is. Persze, hogy pártatlan a mediátor, hiszen nem azért ül ott, hogy eldöntse, kinek van igaza. Nem nyomozó, és nem is bíró. Viszont ember ő is, erkölcsi és morális érzékkel megáldva. Nehéz pártatlannak maradni, amikor az egyik fél olyasmit mond, amire magánemberként muszáj lenne reagálni. Például: Ugyan már, egy-két pofon a legjobb kapcsolatban is elcsattan! Hm.
Ezt a mondatot nem szabad felhívásnak tekinteni, tilos lereagálni. Van információtartalma, aminek a mentén tovább lehet haladni. Felvet olyan kérdéseket, amelyek valószínűleg mindkét fél számára fontosak, és amikről valószínűleg nem beszélhettek eddig nyíltan, mert a túlzott érzelmi és indulati töltet akadályozta őket. A mediáció során ezek az indulatok leválnak a mondatokról, és új alapra helyezik a beszélgetést. Ha erre az ülés során nem az a válasz, hogy persze, mert neked csak az agresszió a megoldás, hanem az, hogy nekem nagyon rosszul esik, amikor látom, hogy eluralkodik rajtad az agresszió, akkor onnan már csak egy lépés a nyílt, őszinte kommunikáció.
Nem szabad a mediátornak megijednie, amikor az ülés során ilyesmit hall. A mondat is és a helyzet is nagyon életszerű, tehát nagy eséllyel hangzik el a mediáció során.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése