Titkok és határok

A mediációs ülés első lépései közé tartozik a titoktartási papír aláírása. A mediátor ezzel vállalja, hogy semmit nem ad tovább senkinek, ami az ülés alatt elhangzik, az ott is marad. Látatlanban teszi ezt, mivel fogalma sincs arról, hogy mi minden fog elhangozni.

A képzés során sokat beszéltünk erről, elsősorban a gyermekvédelem szemszögéből. Munkám során is kötelez a titoktartás - egy bizonyos határig. A jelentési kötelezettség előrébb való, hiszen csak akkor tudok segíteni egy bántalmazott gyereknek, ha jelzem az abúzust. Ezt minden esetben el is mondom a fiataloknak. A mediáció más, hiszen ott teljesen eltérő okból és célból vagyok jelen.

Példa: válási mediáció, indulatok, frusztráció, harag. 2 gyerek, az egyikkel sok a probléma. Az ülés során kiderül, hogy a szülők eltérő nevelési stratégiát alkalmaznak, apuka néha a tehetetlenségét agresszióval vezeti le, elsősorban a problémás gyerek kárára. Vállaltam a titoktartást, tehát nem tehetem meg, hogy az ülés után szaladok a Gyermekjóléti Szolgálathoz. Nem javasolhatok, nem mondhatom apukának, hogy kérjen pszichológusi segítséget, nem is ítélkezhetek, nem mondhatom, hogy hékás, ilyet nem csinálunk, milyen dolog ez! Egyetlen dolgot tehetek mediátorként: tárgyilagosan tájékoztathatom apukát, hogy ez a mai gyermekvédelmi törvény szerint nem elfogadható, ilyen és ilyen következményei lehetnek. Nagyon óvatosan szabad csak ezt alkalmazni, hogy tényleg csupán a tájékoztatás legyen a célja a mondatnak, és nem az ítélkezés.

Tisztában kell lennie a mediátornak a saját határaival, kellő önismeret hiányában bele sem szabad vágni. Tudnom kell, hogy hol van az a pont, amikor felállok, és azt mondom, hogy ennyi volt, berekesztem az ülést, ilyen körülmények között nem tudom folytatni a mediációt. Ilyen pont nálam a pedofília, és a megsemmisítő agresszió. Nem tudom elfogadni, ha valaki módszeresen és kíméletlenül teszi tönkre a gyerekét, azzal a céllal, hogy fájdalmat okozzon, hogy megsemmisítse őt.

A titoktartás viszont akkor is érvényben marad, akkor is be kell tartani, ha nem vezettem végig az ülést. Nem volt még ilyenre példa, és remélem, hogy nem is lesz. Tudnom kell viszont, hogy mikor érek el a saját határaimhoz, és mi akkor a teendő.